Seneca-idézetre, Aquincum versíró versenyre
Messzebbről aki látja egét, tán jobban is érzi,
viskóból kijövőnek az ég oly csábosan inthet;
és mert úgy irigyelt ki szegény, hisz több, mire vágyhat,
s gazdagnak nehezen mozdul meg a’ szive, keze,
hájassá változhat lelke, hiába a szánás –
így aki szűken volt az elébb, már tenni akar csak,
istentől kijelölt tudományát szorgosan űzi,
és akinek köze van hozzá, azt mind fölemelné,
azt sem fogja feledni, ahonnét jött az imént még –
együttérzés, némák szószomjára a szó – ő;
úgy jön az enyhetadó, a varázsszó; társai vannak;
tűrésben, célban, tettben most ő a szerencsés,
s vallja: nagy ember csak, ki magánál tud, de nagyobbat.
Legutóbbi módosítás: 2018.01.02. @ 13:36 :: Petz György