Szulimán Eleonóra : Ha elmúlik karácsony…

„… és legszebb titkát nem árulja el, az új csodára egy évig várni kell.”

Az adventi várakozást, készülődést követően, ha teljes odaadással tettük, karácsonykor megszületik bennünk a csoda, a varázslat. Mit ér az ünnep, ha ezt nem éljük át? Nem a színlelt ölelésből, a mézes-mázos szavakból, vagy a dínomdánomból fakad a karácsonyi varázslat. Azt hiszem a titok kulcsa a lelkünk mélyén szunnyadó gyermeklélek, amit a hétköznapokban elrejtünk és őrzünk, mint egy kincset. Félünk megmutatni, talán attól tartunk, hogy elveszítjük. Minden ember lelkében ott lapul, akkor is, ha nem vesz róla tudomást. Ha karácsonykor nem tárjuk ki ezt a féltett lélekablakot, s nem engedjük ki őszinte érzéseinket, az ünnep nem érheti el a célját. Mert az ünnep bennünk van. Valamennyiünkben.

Egész évben lótunk-futunk, a napi munka, a megélhetésért folytatott küzdelem kiveszi a legtöbb erőnket. Alig találkozunk szeretteinkkel, barátainkkal, jó ismerőseinkkel. Egyre inkább magába szippant a felgyorsult világ. A hétköznapokban elmulasztott vidám pillanatokat nem lehet újra átélni. Az egymás iránt meg nem adott tiszteletet, a kedvességet, a tapintatosságot nem lehet karácsonykor bepótolni. Az ünnep az emberi kapcsolatok elmélyítését is szolgálja. A karácsonyi ajándékban benne van a szeretetünk és a megajándékozott iránti figyelmességünk. Akit nem ismerünk igazán, annak nem tudunk meglepetést, örömöt szerezni a szerintünk nekik való ajándékkal.

Könnyű helyzetben vagyok, hiszen amikor cseperedő kis unokáimat láthatom, és a közelemben tudhatom, magam is könnyen gyermekké válok. Nem tagadom, amióta megszülettek, egyfajta doppingszerek a mindennapjaimban, azóta a bosszúságok, a problémák is eltörpülnek. A velük való találkozás számomra mindig ünnep. Boti már öt és fél, Zalán kétéves. Leírhatatlan öröm és boldogság látni a fejlődésüket. Mindketten jól megférnek a szívemben. Persze a nagymamaság sem mindig fenékig tejfel, sok-sok aggodalom és féltés is kíséri az örömöket. Gyakran megbetegednek, hiszen óvodába, bölcsödébe járnak, s a gyermekfaló vírusok közösségben könnyen terjednek. Ilyenkor, ha tehetem, megyek és segítem a gyerekszülőket. Nem felejtettem el, amikor fiatal anyaként hasonló cipőben jártam, nekem is jólesett a nagyszülői segítség.

Karácsonykor néztem két nyíltszívű kis unokámat. Őszintén, patyolat-tiszta gyermeki lélekkel hisznek még a Jézuskában. Botiban már motoszkál némi kétkedés, esténként többször nekem szegezte a kérdést:

— Nagyi, honnan tudja a Jézuska, hogy melyik lakásban laknak gyerekek?

Az unokák által feltett villámkérdéseknél nincs sok gondolkodási idő. Gyorsan kell válaszolni:

— A Jézuska mindent lát. Látja a feldíszített karácsonyfát, az ablakokban a karácsonyi fényeket, ebből tudja, hogy ott laknak gyerekek — válaszoltam meggyőzően.

— De Nagyi, hogy lehet az, hogy nem vesszük észre, amikor a fa alá teszi az ajándékokat?

Hm. Ez nehéz kérdés. Némi tűnődés után így reagáltam:

— Tudod, kicsim, van egy mindentudó varázspálcája, s ezzel odavarázsolja.

— Jó, jó, de mivel közlekedik, van hangtalan repülője is?

Ez már fogós kérdés volt. Jobbnak láttam elterelni a témát. Abban megegyeztünk, hogy ahol szépen feldíszített karácsonyfával várják a Jézuskát Szentestén, ott előbb-utóbb ajándék is kerül a fa alá. Látszólag megnyugtatták a válaszaim. De következő este újra előhozakodott a kérdéseivel. S ez így ment estéről-estére, amíg haza nem utaztak.

Zalánt látszólag még nem foglalkoztatják ezek a kérdések. Nála az a legfőbb, hogy a pocak tele legyen. Nagyon jó étvágyú és jó kedélyű kisgyermek. Alig beszél néhány szót, de megért mindent és megérteti magát. Tüneményesek, amikor békésen játszanak, de vannak percek, amikor beléjük bújik a kisördög, s elszabadul a pokol. Ilyenkor a lakás csatatérré változik. Szerencsére a szülőknek és nekünk is nagy a türelmünk.

Ma Vízkereszt napja van, január hatodika. Az egyik legősibb keresztény ünnep. Az elnevezés a harminc éves Krisztus megkeresztelkedésére utal. Hagyományosan ma lebontjuk a feldíszített karácsonyfát. Bevallom, ahogy óvatosan szedegetem a féltve őrzött díszeket, elérzékenyülök. Akad köztük néhány egyedi, kézzel festett üveggömb, hóember, pingvin, angyalka, ami lánykánk kicsi korában már a fenyőfánkon függött. A mai napig épek, sértetlenek. Gondosan becsomagolva visszarakom mindegyiket a megfelelő dobozba, majd a fényfüzérekkel együtt egy nagy dobozba kerülnek, hogy jövő karácsonykor is színesítse az ünnepünket. Ilyenkor úgy érzem, hogy nekem az esztendő karácsonytól karácsonyig tart.