„A hervadás bús pompájában áll most”
felordít bennem, akár egy torz jövőkép,
míg térdre hull az est, egyedül virrasztok,
és krizantémokat könnyezek a gyászban,
már nem felejtek, pedig megpróbáltam.
Ti nem érzitek a szürke falak szorítását,
varjak isszák a felettem elfolyó időt,
mondjátok, hogy nincs itt veszve semmi,
ám mellettem alszik és hideg a vére,
” A boldog elmúlás víg vőlegénye. “
varjak isszák a felettem elfolyó időt,
mondjátok, hogy nincs itt veszve semmi,
ám mellettem alszik és hideg a vére,
” A boldog elmúlás víg vőlegénye. “
” Juhász Gyula: Temető
Legutóbbi módosítás: 2018.02.10. @ 13:00 :: Bakos Erika