Naszluhácz Judit : Anya

2018.02.27. Naszluhácz Judit Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Vonul a várandós Idő,

kőlépte kongó, rémítő

kínbörtön rácsai közén,

szökik az öröklét-remény.

Lángoló lélekliliom

kúszik a vérző falakon,

kakofón őskánon remeg

meglékelt emlékek felett.

Sírnéma, megfagyott sikoly

széttépett életlapokon,

rémmaszkos pokol-színpada,

könnyeket ont egy kőAnya.

Legutóbbi módosítás: 2018.02.27. @ 20:43 :: Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!