(Jaginak)
Oly nagyon tudni
mások versét,
mint az a messiás,
aki mögül kihátrált az isten;
pokolba az igazságok
viszonylagosságával,
a sokféle úttal,
az örökös útjelzőkkel,
egyáltalán,
az élet sem tud meglenni
halál nélkül.
Aztán ébredés,
árad az öröm,
mit féltem elfogadni,
dacból is az istennek
ellenállni,
mert nélkülem lett,
mire akár bólintok,
akár legyintek –
de szépségéhez kellek
én is, ki látja.
Mindig egyedül
helyemen,
helyemen vagyok-é,
terítve elibém,
jaj, választani tudok-e,
a teljesség megzavar-é –
kudarcomnak hadd örüljek,
néma imám zeng bennem,
nem merülök a kő-létig,
tiszta lehetek anélkül is,
marad a csodálat.
Életem.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.23. @ 21:41 :: Petz György