A macska elvisel olyannak, amilyen vagy,
sőt, látja benned azt, amilyenné válhatsz:
mondjuk adsz neki enni, már ezt sejti benned,
amint az oltáriszentség tartó felé lépdelsz, ő hisz
a fridzsiderben, alig várja, táruljon, onnét csak
azért nem vesz ki semmit, mert tudja: igyekszel
kedvében járni, csupán siettet, ha puzzle-t adsz,
miből csirkét kellene összeraknia húsból, porcból
nem, talán csak csontilag; diszkréten dorombol,
nem zavar, szívesen elvan, ha feladat számára
méltó, vagy máj van, esetleg hallal késlelteted,
hogy sétáját a kertben későbbre tegye, egér és
rigó meg ne özvegyedjen, no meg a gyíkok is
hadd sütkérezzenek; belefárad a táplálkozásba,
belelendül az ásítozásba, nyujtózkodásba,
végre lepihen, akár egy gondos tehénke,
maga alá húzva mellső mancsait elegánsan,
vagy hátára fekszik széttárva magát, semmi szemérem.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.17. @ 22:28 :: Petz György