Zajácz Edina : Variációk halálra

Tahi Tóth László emlékére

Csuklódon megállt az óra,

mókásan rácsapsz még egyet,

fürgén kattog mutatója.

Isten veled…isten veled. 


Bizakodó minden szavad,

a sarokban teniszütő,

múlás zörög, sikert arat.

Áll az idő…áll az idő.


Derűsen átlépsz a földön,

idegen az égi móka,

de te játszol, visz az ösztön.

Piros rózsa…fehér rózsa.


Hinnéd? Imát zúg egy nemzet.

Könnyezünk, s mosolyog a Hold,

angyal-vastaps szól most neked.

Szép volt…igen! Szép élet volt.

Legutóbbi módosítás: 2018.02.23. @ 12:41 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.