Tahi Tóth László emlékére
Csuklódon megállt az óra,
mókásan rácsapsz még egyet,
fürgén kattog mutatója.
Isten veled…isten veled.
Bizakodó minden szavad,
a sarokban teniszütő,
múlás zörög, sikert arat.
Áll az idő…áll az idő.
Derűsen átlépsz a földön,
idegen az égi móka,
de te játszol, visz az ösztön.
Piros rózsa…fehér rózsa.
Hinnéd? Imát zúg egy nemzet.
Könnyezünk, s mosolyog a Hold,
angyal-vastaps szól most neked.
Szép volt…igen! Szép élet volt.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.23. @ 12:41 :: Zajácz Edina