Magad elől is titkolnád, majdhogynem
sikerrel. Csupán annyit sejtesz, készülsz
valamire, s veszélyes lenne máris
a vállalkozás célját feszegetni.
Előveszed az ilyen helyzetekben
alkalmazott technikát, hogy eltereld
nyugtalanító gondolataidat.
Ezúttal azonban ez sem működik.
Mindjárt a felidézni próbált szöveg
első soránál elakadsz. Nekilátsz
hát fejben újraírni. Mindhiába,
túlságosan felbosszantottad magad.
Végzetes hiba, mert így esélyed sem
maradt ráhibázni a folytatásra.
Leforrázva tudomásul veszed: jobb,
ha hagyod az egészet a fenébe.
Legalább néhányat memorizáltam
volna tisztességesen – füstölögsz –, de
azután kénytelen-kelletlen újból
ráfutsz a készülődés témájára.
Mire is, mire is? – kerülgeteted a
forró kását – amikor váratlanul
azon kapod magad, már fel is tépted
az első útba eső bolt ajtaját.
Meglepődni sincs időd, ösztönökre
kell hagyatkozz. Életed és életet! —
mordulsz a rémült tekintetű eladóra,
és megnyomod helyette a pánikgombot.
Legutóbbi módosítás: 2018.03.22. @ 07:41 :: Bátai Tibor