Bíró Rudolf : Szinguláris gondolatok

 

A dobhártya először
a csendet érzékeli.
Azt vesszük észre
leghamarabb, ami nincs.
A káoszban ma már
a rend is érvénybeli,
Sokan gondolják így,
a többin szájbilincs.
*
A borsó szem vajon
milyennek látja
a fejtés pillanatát?
Lepke-érzésként?
vagy konformista
ikerként kivágva
anyja hasából,
több petéjűként?
*
Az ember nem mer
a mosdóról álmodni.
Mégha ernyedt ujjai
vödörbe is érnek.
Csobogó gondolat után
kár magyarázkodni.
Elmúlnak a bűntetlen
gyermeki évek.
*
Hogyan képes a pohár
árnyékot vetni,
miközben félig üres
teste átlátszik?
A megtört fénysugárt
könnyebb átengedni.
A másik, mögé nem lát,
mert falán átázik.
*
Nem tudom megmondani
hogy a tejfogak
vagy a tartós tej
romlik e meg előbb.
Látszólag tejtermékek,
kálciumban azonosak,
de a párna alatti pénz
manapság emészthetőbb.
*
Sajnos nagyon rossz
a névmemóriám.
Csak a számokat
jegyzem meg hosszútávon.
Egyszer én is szám
leszek a patológián…
és lesz majd nevem
a túlvilágon.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2018.03.20. @ 12:31 :: Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!