A csöndbe dermedt fodrokon,
a szem cikk-cakkokban fut át,
s én botladozva bámulom
a havas-zsabós jégruhát.
A mozdulatlan Balaton
hűs pont az égbolt homlokán,
a fagyott öröm tál halom,
a tél terített abroszán.
Most minden mozgás tetszhalott,
s az árva nádas széliben,
olvadt időre itt hagyott,
nagy, barna méltóság pihen.
A hideg fáradt, mint a szél,
s a bujdokló víz és a part,
mint rügybe bolondult levél,
belém szeret és fogva tart.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
