Böröczki Mihály - Mityka : KRÓKUSZ

2018.03.12. Böröczki Mihály - Mityka Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

A riadt fűszál harap az örömből,

ahogy harsányan kibuggyan a földből,

piciny virág, s ha szirmot bont a drága,

az ég azúrja itt-ott aranysárga,

és bódít, szédít – eladó királylány,

mint kábult testvérrokona, a sáfrány,

s úgy esdekel szerelmesen a Naphoz,

hogy gerjedelmes, izgató tavaszt hoz,

s iszonyatosan édes csöndet sejtet,

míg átfösti egy ecsettel a kertet.

Legutóbbi módosítás: 2018.03.12. @ 09:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.