vers/ima
Az ágaskodó keresztfa tövéből
égbe hajt a kegyelem –
Egyek vagyunk
Húsvét misztériumában,
Golgota csendjének
kifosztott magányában –
a töviskoronában,
az átszögezett kézben,
a korbácsütések
csattogásában,
Krisztus engesztelő áldozata által
a végtelen szeretetben.
Megváltó Urunk!
Taníts minket újra szeretni!
Szent véred lett bűneink ára.
Mindhiába,
mert rosszul szeretünk…
Megdőlt kereszted alatt
lobogó gyertyalángok helyett
alig pislákoló tüzek,
növekvő árnyak,
kiüresedett lelkek,
féktelen önimádat,
mantrázott hazugságok,
szaporodó közöny,
zárt ajkak mögé rekedt,
templomromok alá söpört
– elfelejtett imák hevernek.
Közel a feltámadás fénye…
Itt az idő,
„Rém Új Világ!”*
Borulj térdre!
* Czakó Gábor
2018. március 30. (Nagypéntek)
Legutóbbi módosítás: 2018.03.30. @ 19:06 :: D. Bencze Erzsébet
