Sokadik napján a kórházi lét
unalmának, a felettem lógó
kapaszkodót meg-megtekerve
szórakoztattam
magam.
Amíg lassulón,
s ellenirányból
leforgott,
emlékül hívtam
egy jó percünk.
A falon áttört
a tenger,
ragyogott
a karéjba fogó
félsziget,
színes kavicsok,
fehér homok,
áttetsző sós
víz ringatott.
Majd új tekerés,
új történet
jött.
Legutóbbi módosítás: 2018.03.11. @ 20:12 :: dudás sándor