Ernst Ferenc : Mielőtt végleg

Nyomtatás

Döngölt földpadlóra hasonlít a táj,

ahogy rajta fekszem mozdulatlanul,

hideg, földszagú minden, szinte fáj

fülemnek, ahogy hangokat tanul.

Tücsök zenél, valahol itt, közel,

távolból a vonat füttye szól,

én maradok, most másokat visz el,

ahogy kijelölt pályán araszol,

valami furcsa fényesség felé.

A hangok törte csendet hallgatom,

mi mögötte van, legyen Bábelé,

itt bennem maradjon rend és nyugalom.

Egészen addig, tudod, holtomholtodiglan,

amig a csend lesz hangosabb a nesznél,

mielőtt eltűnne mindaz, amink van,

mielőtt végleg, végleg eljegyeznél.