Talpam alatt recsegve
törik szilánkosra az idő.
Véremmel festem az utat,
a múltból jövőbe tartva,
mint elvérzett hajléktalan,
ki sebesre vakarta
lábán az atkák útjait.
Sárguló szemekkel bambul,
olcsó nedűk alól a máj,
ápolva takar a félhomály.
Kocsmazugokban melegszik,
fázó lelkeket lop a tél,
bűntelent vádol, elitél,
öl, miközben ölre megy.
Kabátja szürke, megkopott,
a talpam alá tört időből
egy szilánkot megint ellopott,
kezében pörgeti jelre vár.
Fej vagy írás ?
Élet vagy halál?
Legutóbbi módosítás: 2018.03.28. @ 14:16 :: Ernst Ferenc