Nagypéntek
Koosán Ildikó
Egy porszem és a végeláthatatlan,
ha helyes az arány, így képzelem;
ott fenn az égbolt én meg idelenn
mágnes vonzásban, földhözragadtan
rég várom, szólíts meg, vedd észre Uram
a kendőt, engedd az arcod megtörölni,
kárörvendőkből hagyj engem kitörni;
gyenge a karom, de vinném boldogan
kereszted, mert megismételhetetlen
az áldozat, amit érettem is
hoztál; nem tudom mit kéne tennem,
kötözzem- e inkább a világ sebeit?
Sok ártatlan függ útszéli kereszten…
Emlékezz meg Uram velem róluk is!
2016. március 25.
fonte ufficiale> Legutóbbi módosítás: 2018.03.29. @ 10:53 :: Koosán Ildikó
