(2018)
Alkonyodik már, a keskeny úton
köd-alakod suhan elém , s
mögöttem összezárul a Világ.
Lopva közelítő illatod szelíden ölel,
szemünk tükre egymásnak felel,
majd roppant szívünkbe omlunk.
Nem kell már áhítoznunk,
neked vagyok, s te nekem,
Te vagy, kiért érdemes lélegeznem.
Legutóbbi módosítás: 2018.03.07. @ 18:12 :: Serfőző Attila
