Lassan hozzád növök,
mint ujjhoz a köröm.
Megfejthetetlen
gabonakörök
közepén töröm,
apró kalászok,
még apróbb magvait.
Lisztté őrlöm,
feldobom a szélnek.
Pórusaimba fújja,
a fehér ráncredőkön
mosoly pihen újra.
Lassan hozzád növök
magamat megtanulva.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.18. @ 15:40 :: Ernst Ferenc