Szárnytollaid
bukott angyalok
lopott skalpjai.
Bögréd fölé görnyedsz,
várod
a rontás hol hajt ma ki.
Furfangos játékot űzöl.
Jósolsz,
a jövő megfagy
hófehéren villogó
szemeid gödrében.
Ha nem, akkor a tűz öl,
pusztít el világokat.
Azt hiszed tündökölsz
s közben lopott
szárnyad
– mint lelked belül –
rohad,
egyre csak rohad.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.17. @ 16:00 :: Ernst Ferenc