Mi csillog, égi fény, fakó erény.
A gázok homálya lassan eltűnik,
folyékony lesz minden, megszűnik
a tüzek csiholta ősi fortyogás,
a világ kihűlt az Úr kezében,
s kettévált szava nyomán a víz!
A szó pedig megint csak felsziszeg:
Legyen!
Legyen az élet színe kék!
Legyen a boltozat ott fenn,
s legyen a tengerár alul,
szólt és ismét elégedett
az Úr!
Azóta kék az ég hona,
azóta kék az óceán,
azóta él a fenn, s a lent
lüktet vérként a glóbuszon
Isten türkiz színe
tízezer érákon át.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.06. @ 15:39 :: Kőszeghy Miklós