társiatlan társiasság szerelmet hazudott
és elhitted hogy tartozol valahova
de még testvéred sem szerethet úgy ahogy akarnád
te is csak Iokasztéja voltál szeretőidnek
mert anyád pótlásaként mások anyja akartál lenni
mit akarsz árva?
otthont gyúrni emberekből?
nem tudod hogy húsból nem lesz lélek soha
reményből hit
eszméből utópia
elszédültél
a földön négykézláb kapálózol
és nekiugrasz a tükörnek
ellenséget látván
ha tudnád milyen igazad van
de te inkább kék szemekbe vetíted ki
önnön magad iránt érzett gyűlöleted
és saját önbántásod torlod meg
„ezt az emberiséget, hisz’ ember vagy, ne vesd meg”
bolond vagy, rosszabb, áruló:
embernek lenni felejtettél el
eszményeket követsz vakon s hadakozol
a világgal ha nem ér utól
pedig csak magad körül forogsz
kopernikoszi fordulatod elmaradt
már csak idő kérdése hogy valaki
megelégel
s végleg a földre ülsz
még magadból is kiszakadsz
elátkozod a világot és meghalsz
vagy szembeköpöd magad
és megmaradsz?
igazából egy s ugyanaz