Horváth Edina csodás festménye ihletett meg.
Csintalan és csalafinta,
a Tavasznak ez a titka,
táncot jár a mezők felett,
Télnek int egy búcsú jelet.
Napsugárral fest csodásat,
patak parti malomházat,
piros cserép, roppanó csók,
aranyfonállal szövő pók.
Hatalma van, érzi ezt Ő,
kezében a varázsvessző,
bolondozva mosdat Holdat,
jégcsap teste, halkan olvad.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.02. @ 19:00 :: Ötvös Németh Edit