Csak a kő lehet konok. Ellen is állhat
sikongó élnek, mellyel neved vésetik.
Nyílt terepek, útvesztők, megrekedt pályák
sorsod végállomásánál, hogy lázadj, vagy
vedd tudtul, ez vagy, így láttat a kor
megalkuvón, hogy békét leljen magával
benned a holttá lett régmúlt. Bűneidtől
szabadulni hagy, s te hordod, mit hordtál fenn
megfeszítve, melleden rangra emelten
mélységek magasságát. Miként hordani fogod
tovább odalent magasságok mélységeit,
míg visszajutsz, honnan indultál. A porhoz.
Emberként, amelyből egykor vétettél.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.14. @ 17:16 :: Seres László
