Sziszegőszálú ködök mögé hull
a nagykorú Nap.
Velőmbe hasít a búcsú,
fénye s hője még bőrömön tapad,
horizontra terül az est.
A sötét – aranyat fest a fák keserű kérgére,
meggyógyul a táj összes sebe,
a város kötekedő világba népesül.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.18. @ 17:48 :: Serfőző Attila
