A fájdalmamról sok verset írtak,
De egyik sem szólt rólam.
Nem leszek alanya tömegsírnak,
Csak egy srác, Ady-pólóban.
Megmotoztam lelkem, de ő tiszta,
Akkor mégis ki a bűnös?
Kiben férgesedik el egy fricska,
S lesz test-börtöne hűvös?
Talán a lány, aki szofit szív,
S tussal vakol szemhéjfalat?
Akár a járdán elnyomott szív,
Mi a sarkon kettéhasadt.
Talán a gyermek, ki fagyit kér,
Ajkán csüng az áhitat,
Anyjába ez kábé annyit ér,
Mint mikor a fal adja a másikat.
Talán az apa, ki még lapot húz,
Majd rögtön egy bal egyenest,
Egész gyerekkort karóba húz,
S iszik rá még egy felest.
Talán az anya, ki másra vágyik,
Két szék között mellé ül,
A hűség most nagy hiánycikk,
A gyűrű lassan elévül.
Talán a fiú, ki Ady-pólóban
Ül a járdán egyedül,
S kérdi az arctól a lefolyóban:
Mért’ hagytál őrizetlenül?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: Bíró Rudolf
