Keményedik a próba,
falak húzódnak mindenütt.
A maradék idő kizár, nem ereszt magába.
Régóta befelé búcsúzom, rejtőzködöm
ebben a végérvényes árvaságban,
ahol vége-nincs napút a lét,
szaggatott körvonal,
melyet a nap egy év alatt
látszólag bejár ugyan,
de szökik a fény a mennybolt falán.
Azóta enyém minden halál.
*Minden halállal én leszek kevesebb.
Fekete bokrok hajolnak elém,
fekete virágok nyílnak mindenütt,
sötéten lobog az alkony-ég.
Vagyok a világ részeként
valami magányos, időtlen,
haldokló létezés.
*John Donne
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Gősi Vali
