“Szívemmel színezlek
sötét éjszakába.”
sötét éjszakába.”
Ujjammal rajzollak
tükrön a párába.
Szívemmel színezlek
sötét éjszakába.
Felhőkön repítlek.
Égtenger végtelen.
Egyszer találkoztunk
– ez lett a végzetem.
Már csak álmomban jössz
melengetni lelkem,
de ha ébren vagyok,
megfagyok, és ebben
csakis te vagy hibás.
Elloptad az álmom.
Elvitted magaddal
magánmennyországom.
Nem vádollak mégsem,
csupán rajzolgatlak,
színt kölcsönzök alakoddal
új, és újabb napnak.
Ha majd egyszer újra
mosolyogni látnál,
tudd, hogy az is tőled fakad,
hisz eszembe’ jártál…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Havas Éva