Örülök ennek a megtalált versnek.
Félig elmenőben
Koosán Ildikó
Színek és avar közt járunk az őszben
díszeit amíg lepi majd a sár,
telhetetlenül még szebb napokra vár
kedvesét ki félig elmenőben
visszatartaná, de hol van már a tűz,
az örömpercek végtelen sora?
ahogy az idő, a sors is mostoha,
innen elrabol s ott új láncra fűz,
hiába mentenénk fényét, mosolyát,
kifogy a jókedv, lassan télre vált
menthetetlen, ha megszakad a szál,
így hagy itt az ősz, de ha a köd leszáll
s a szürkeségből itt-ott még kilép
szín és avar, élesebb lesz a kép.
2017
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Koosán Ildikó
