saját fotó
Jelenünk távlatai, távlataink jelene
/ nyári gondolatok/
Koosán Ildikó
Születünk, halunk,
kijelölt, s választott sorsok közt
kormányozzuk
létünk hajóját,
a „ lélekformázott én”
a váltakozó, alkalmazkodó én tudat
nüánszaiban, mint villogó parti viharjelzők
jeleibe vakon megbízva.
Vagyunk egyszeri és megismételhetetlen
egyedei a jelen időzónájának,
egyben különleges találkozási pontok,
ahol a világ jelenségei keresztezik egymást,
bukdácsoló entitások
hol koldus, hol világmegváltó
szerepben tetszelegve,
ahogy a küldetéstudat protokolljai előírják.
Mi ez, ha nem egy magunk szabta besorolás
feltétel nélküli elfogadása?
Belenyugvás a változhatatlanba?
Mitől lesz domináns egyik vagy másik
tulajdonság a természetünkben?
Alázatosság, vagy lázadás?
A Teremtés, vagy Újrateremtés
mérföldes távolságai közül
melyik irányba navigálunk?
A kreativitás és akarat
az „ adottságon” túl mennyire fejleszthető?
A válaszokat nekünk kell megadni,
ha önmagunk szeretnénk maradni
nem az utasterébe céltalan nézelődök.
nem csupán sodródó reménytelenségek,
de formálói jelenünk távlatának,
távlataink jövendő jelenének…
2018. május 31.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Koosán Ildikó
