Az anyák mind óriások,
hátukon cipelik a világot,
fehér kötényük zsebébe elfér
a bűn és szeretet,
anyák nélkül – hideg az élet…
Az anyák nem öregszenek
és nem mennek messzi világba,
reggeltől – estelig őriznek
apró lángot a konyhába’
és tisztára mossák az arcokat,
meg tenyérbe rejtenek
csodás-fehér szókat,
csak anyák tudnak álmot és valókat…
Az anyák fényes csillagok
beragyognak szürke eget,
hajnalban kelnek és éjjel le sem
fekszenek – gyűjtik ráncaik közé
a holnappal szépülő éveket,
és tündérek ők, csodát hozók,
testükből életet adók,
maguk utolsónak hagyók…
Az anyák mind óriások,
hátukon cipelik a világot,
fehér kötényük zsebébe elfér
a bűn és szeretet,
anyák nélkül – hideg az élet.
…én jó anyám vigyázom lépted,
ha hozzám indulsz – odaérhess.
Kép: Csáky Brigitta
