Választottak,
utólag úgy képzelem;
majd én is választok,
így remélem –
meglátjuk,
hisz nincs mit összevetni,
amit élek, az van,
a másikról nem tudok semmit.
Jöhetnek a képek,
beengedem mindet,
akad kedvesebb,
de azt már úgyis láttam,
szükségem nincs rá,
csak szeretem.
Egyszerre lenne minden,
akár a svédasztal –
azzá leszel, amit eszel,
nem választhatsz,
hogy nem eszel.
Ahol még soha,
éppen oda most –
nincs kigázolás,
csupán a rutin.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Petz György