Az adott szó, közös vérünk,
mint az Eskü, amíg élünk.
Ígéretünk kőtömbje lesz
szív a szívben, mely kötelez.
Ajkunk többé nem varjú száj,
rakottan veszteglő uszály
vergődése hab-latyokban,
mely átka ránk visszacsobban
s pusztít, mint csalfa szóbeszéd,
mit felkap s visz a cserfes szél.
Adott szó szül értő csöndet.
Bilincsbe zár mindkettőnket
s míg együtt vagyunk dalra vált.
A sors formálja dallamát.
Pokolra visz, vagy mennybe fel
Ahogy kimondtuk, úgy legyen.
(Kép: Internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Seres László
