Azt mondta egyszer Valaki: nem ír verset, mert nem szeret
lélek-pőrén… akkor ott, milyen igaza volt.
Gondolkodom, lehetne mégis kicsit jól öltözötten beszélni
arról, mi lenne, ha – átlépve árnyakon – visszamennék oda,
ahol kezdődött minden szép az életemben…
Kiesnének értelmetlen évek, s ide állnék úgy rég-voltan eléd.
Szótlan tűnődnél, vajon kis is vagyok – merre megyek,
s honnan jöttem abban a napsütésben…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Sonkoly Éva