Szénás, szalmás, titiriskás,
Pletykás, gondtalan világ,
Padról-padra, szájról-szájra,
Kitalálja más baját.
Amikor eső szemetelt
Udvarában szívemnek,
Faluvégen, künn úgy szólott:
– Jégeső verte azt meg!
Mikor rózsa nyílott benne,
Nagyon halkan elmondta,
De ha tövises szára szúrt,
Hangosan hangoztatta.
Nem barátom a búbánat,
Cinkostársa nem leszek,
Emelem a kalapomat
Annak is ki nem szeret.
Sok vétekkel, ím mint ember,
Összekulcsolom kezem,
Templom, kocsma, ima, nóta,
Élteti testem, lelkem.
Az dobáljon köveket rám,
Kinek nincs gondja, bűne,
Kinek szívében nyílt rózsa,
De nem szúrta tövise.
——————————————–
Kedves Vajk,
szép sikereid híre eljutott a Héttoronyba is, ezekhez szeretettel gratulálok, azonban beküldött verseden volna még munka. Semmilyen ritmust nem tartasz, a rímeid ragrímek. A ragrím a magyar/os/kodó dalokban gyakori és jól is áll nekik, de ritmus nélkül mi marad? Néhány népies szófordulat. Apropó szó! Egy szövegben, ami ilyeneket tartalmaz, hogy “künn”, meg hogy “rózsa nyílott”, enyhén megütközést kelt a “hangoztatta”. Más természetes környezetből valók. Olyan, mintha összeültetnénk a havasi gyopárt a muskátlival.
A negyedik vsz. ritmusához igazítsd a többit, dolgozz rajta.
Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Thököly Vajk