Bakos Erika : Apának

Nézd, Apa, mosolygok,
csak az ég könnyezik erősen,
a világon változnak a dolgok,
itt virágok áznak könnyesőben.

Nézd, a csend is magába fordult,
és néha felzokog a fájdalom,
riaszt, hogy minden eltorzul,
s szétdarabol valóság-bánatom.

Apa, egy kicsit ölelj át,
karod szorítson még egyszer,
nézd, az idő is megállt
a percért, mit nem adna az ember…

Ma igazából Apanap van,
de nélküled már semmit sem ér,
ilyenkor az ég csillagtalan,
két fájdalom, mi bennem összeér.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.