Boci, boci tarka
Varró Danis változat:
Melyben költőnk, kezében egy rímszótárral, lelkében egy adagnyi merengéssel andalog a nyári réten, és egy nem várt találkozás rádübbenti arra, hogy míly mély is a fájdalmak kútja, a kínoknak múja.
Költőnk épp siratott voltokat,
s nem vevén észre a foltokat,
ráment egy marhára,
fájt neki marhára,
s fennhangon fájlalta fél tökét.
Miután elhaltak szitkai,
gyrosznyi életünk titkai,
úgy vágták őt pofán,
(múzsám ma oly profán)
hogy szálltak szemének szikrai.
Mit látott ezután? Ó basszus!
Nincs arra se óda, se passzus.
A marha farkatlan,
iszonya tar katlan,
s erre csak az rímel:parnasszus.
Ó jaj, de belebong szép szügye,
rohadtul hiányzik két füle.
Ó bumszli fülecskék
billegő rügyecskék!
nemlévő létetek kínt szüle!
Ezen bús konstatált mibenlét
apasztja lágy tőgyét miben lét
nem hordoz momentán,
pszichésen elment ám,
dús teje, s hiánya szívet tép.
Az élet is olyan mint e marha,
többnyire se füle, se farka.
Nincs más út: kibírni.
Így vagy úgy:kiírni.
S a többi magasról leejtve.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Berényi Klára
