Magzatpózba gyűrt bele az este,
majd a franciaágy sarkában hagyott.
Inkubátor-melegen át leste,
hogy koraszülött álmom tetszhalott.
Lelkem felsírt, talán újjászületett,
míg a párna elnyelte reszketésem.
Rendellenességem velem-született:
gyújtó vagyok egy láncdohányos kezében.
Füstben érlelt simogatás nyugtatott,
s vele libabőr futott végig hátamon.
Kékes-lila lábnyomokat hagyott,
míg nevetőráncot vasaltam (v)ágyamon.
Magzatpózban fekszem. Így biztonságos.
Talán álmok nélkül is aludhatok.
Az élet-sztráda is már háromsávos.
Középen megyek, hogy előzni tudjatok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Bíró Rudolf
