Bíró Rudolf : Szonett II.10.

Élesen látom az ég-vonalát,
könnyeket vág el a horizont széle.
Begyulladt korong a Nap odaát,
ahol felhőkbe hasít az arcéle.

Szakállas alkony legyint a mának,
tenyerébe ráncosodik az idő.
Csontos ágról lógnak a verslábak,
mindegyiken rég letaposott cipő.

A valóság megértett tükörré vált:
ami fent van, az valójában lent is.
Valaki az útján végigsétált,
pedig a nyomvonal alig pár centis.

(A miértek végtelen okfejtése,
csak az elengedés szemfényvesztése.)

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!