Lenyelt sóhaj cigányútra téved
mikor oldalfekvésben fölém hajolsz.
Már végképp nem ismerlek ki téged:
most újraélesztesz vagy megcsókolsz?
Ajkad pulzál, mint a vér a kézfejembe,
amint a takarót markolom. Haldoklok.
Kompresszorként fújsz be a szívembe,
s egy percig levegőért kapkodok.
Tincseid homlokom fölött riszálnak,
szemgödrömbe pillantásod gurul.
Pillarácsok börtönébe zárlak,
ahol a szív nem, csak az ész butul.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Bíró Rudolf
