Bíró Rudolf : Zsákbamacska

Nyomtatás

Üres pohár alján pangnak
az egykori gyereknapok.
Nem hallom már tiszta hangnak,
mi a fogaim között vacog.
Elvesztek. Vagy csak úgy vannak.

Látom magamat néha bennük,
de a részletek homályosak.
Majális van. Nézd, ünnepeljük,
ahogy a családok szabályosak.
Szememben amorf-totemjük.

Bódék, bazár és körhinta,
valahogy mindegyik ketyeg.
Érzem, kihűl a palacsinta,
mi anyám kezében remeg.
Beállunk, mert kell a sorminta.

Anya szorítja a kezem,
másik ernyedt, apa sehol.
Zsákbamacskát vesz épp nekem,
csak a sörbódénál dekkol.
De jönni fog, tudom, türelem.

Vízszintben a mérleghinta,
anyával várunk zárórakor.
Homokba rajzolt családminta,
a sörbódénál még nagy a sor.
Teljesen kihűlt a palacsinta.