Éjszaka van, a vonat suhan,
alszik a táj sötétje,
bár takarja a házakat,
az állomások fényibe
sok, furcsa árnyék lép be,
s becsomagolva lomha lépteit,
a vonatzaj vak álmokból merít,
új képeket az aluvó egészre.
A fekete az ablakba szorul,
s váratlanul
fölrántja titkos lepleit egy óvakodó lámpa.,
s gyors kontúrokat hasít a homályba,
fülkémben csönd, csak néha búg
egy álmos hang a kerekek zajába.
S ahogy a vonat mögött nő az út,
még hirtelen a látószögbe fut
egy bakterház magányos, lusta fénye,
éjszaka van,
a vonat suhan,
dübög a táj sötétje.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Böröczki Mihály - Mityka
