Ha ezekre a sorokra benyitsz,
gondolataim kozmoszába jutsz,
két felhőúton sétálhatsz, egyik
a költők, másik a festők világába
visz. Rímek, dallamok lebegnek
egyfelől, szüntelenül születő
és spontán elszálló képek közt
Petőfit láthatod ideges séta
közben, Ady könyökére támaszkodva
szemez múltunkkal, József Attila
józan csillagokba néz. Másfelől
színek hatalmával küzd Van Gogh,
lelkével realítást alkot Munkácsy,
Picasso túllát a művészeten.
Ha kinézel magadból, egymás utáni
fényképeken mozgó hús-vér figurák,
kortársaid, ismered őket, velük éled
időd, hangjuk ismeretlen, törtetnek
a kék zúgású időben. Előtted piros
betűs figyelmeztetés: “Mély víz,
csak úszni tudóknak!”
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: dudás sándor
