M. Laurens : AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?

M. Laurens

AZ ÖNDICSÉRET  BÜDÖS?


      Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,

amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: „Az öndicséret büdös”. Persze azóta sok víz lefolyt

a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék

többségének már meghaladja a felfogóképességét.  Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,

 sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.

Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már!

Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható

önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli

versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató

megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

 

     Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen

meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén

izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép

a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első

vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és

a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és

önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.

Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz

önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny…

 

    Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió normális, akkor megadom magam, és veszek egy

gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta az illatos francaba. Szóval marad a kérdés:

„Az öndicséret büdös?”. És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?

Mert az enyémet már bedugtam vattával!

 

Budatétény 2018. június. 11.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )