Ez az utolsó május, Istenem,
mikor még elhiszek neked mindent.
Sosem lehettem tán egy égi szent,
lelkemnek bűneit jól ismerem.
Világom vászna többször széthasadt,
lent jártam kacskaringós szurdokon,
vágtáztam nyergeletlen éjlovon,
fakószín, fénye-vesztett ég alatt.
A bánat tengerén sodort az ár,
osontam erdők titkos rejtekén,
a sorsom egyszer majd megfejtem én,
reményem itt száll, mint vándormadár.
