Beomlott tárnába vagy toronyba zárva,
így vagy úgy, de fél az ember, ha árva.
Ám félelmében hinni is megtanul,
hogy bármi jön, már nem jöhet váratlanul.
Amikor kövek közt a remény a párna,
mintha odakint már Istened várna,
s vele az ember nem maradhat alul,
bár kicsinyke sorsa kiüthet balul.
Hiába ítél, ki vélt hatalma mögé bújt,
véletlen vagy sors, ki az, ki porba sújt,
s kit nem véd meg semmi támgerenda,
hozzád fohászkodik, utolsó sóhajt
küld feléd, mert látja a sötétben búvó bajt,
s neki te vagy a segítő legenda…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Pődör György