Magad Uram, ha szolgád nincs,
ösztökéltek, ha jött a nyár.
Karod erős, lábad fürge,
gerinced is elbírja már.
Kis csikóból igáslóvá
nyerítettem idő előtt
s ötven kiló zsák árpával
negyven kilóm a földre dőlt.
Fogadtak rám, ugrattak is,
meddig viszem a vállamon
s kiszámoltak mint egy bunyóst,
szégyellem is, meg fájlalom.
Nekem tét volt, nekik csak hecc,
cséplőbandám így lelkesült.
Megédesítettem nekik
a mindennapi keserűt.
Belém verték: – Magad uram!
A kényszervirtus erényt szül.
Letagadni szenvedésed,
mikor szíved beleszédül.
Csak előre, sose hátra,
szemed könnyel telhet meg.
Három lépés, kettő, még egy.
Így lesz felnőtté a gyermek.
Ha nincs szolgád, ahogy mondták
– mit nehéz volt megértenem –
ma becsülöm azt igazán,
mit önerőmből értem el.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Seres László
