Seres László : Szabadságba zárva

2018.06.02. Seres László Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Vasak, láncok. 
Szívben oldódó katedrális, 
dübörgő lópaták. 
A tér fertőzve ürül. 
Oszló rend, csontosuló inak. 
A tornyok égbe nyúlnak. 
A föld nem ereszt. 
Csapás minden kifordított szó. 
A kényszer mosolyra vált. 
Megavasodó paragrafusok, 
friss hitek. Holnap újra kinyit 
a halálgyár. 

 

 

 

(Kép: Internet)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.