Morgiána az Ali baba és a 40 rabló című mesében szerepelt, a csavaros eszű szolgálólány.
Ezek a rablók találták fel a matricázást. Azt a matricázást, amit mostanában újra felfedeztek. Ezzel jelölték ki azokat a házakat, melyeket később meg kívántak támadni.
Persze, akkoriban még nem volt matrica, kénytelenek voltak krétát használni, vagy, ha azt sem, hát jelet karcoltak a falra vagy az ajtófélfára. Aztán később tudták, hogy amelyik ház meg van jelölve, hát az ott lakókat fogják majd lekaszabolni. Karddal, tőrrel, valami szúró-vágóval, amiket akkoriban az ellenfél megsemmisítésére használtak.
Levágták a fejüket, beleiket ontották az olyanoknak, akik nem illettek maradék nélkül a jövőképükbe. Jó, egy kicsit összevérezték, összebelezték magukat is, de olyan korban éltek, amelyben a macsóság meghatározásában kicsit máshol voltak a sarokpontok, mint manapság.
Aztán jött egy korszak, amikor nem a házakat jelölték meg, hanem az embereket. Praktikusabbnak gondolták így, mert a házak maradtak, míg az emberek mászkáltak, a fene se tudta volna folyton figyelemmel kísérni, hogy ki merre flangál.
Nos, ez sem vált be maradéktalanul. Így mégiscsak összeterelték őket, civilizált emberek nem vérezik-belezik össze az utcákat, tereket. Ja, már magukat sem mocskolták össze-vissza, változott a divat Ali babáék óta. A technikai fejlődés, a logisztika tudománya lehetővé tette, hogy jólvasaltan, illatosan állhassanak az idegenek elé, semmi nyoma nem volt rajtuk a mészárlásnak.
Kicsit több, mint fél évszázaddal később már a modern szelek fújnak. Nem kell krétázni, karcolni, felvarrni, hanem gépek által kinyomtatott, szépen kaligrafált betűkkel megszerkesztett matricákat használnak. Egyelőre csak a kijelölésnél tartanak, és még annak is csak az elején, de már nem sietnek sehova.
Aztán mészárlás se lesz. Minek? Megsemmisülnek ezek maguktól is! Elég kijelölni valakit, már sínen van a dolog. Ahhoz, hogy az embertől elhúzódjanak, már elég egy bélyeg. Arra már úgy néznek az emberek, mint a leprásra. Hiszen az első, amit kiöltek belőlünk, a szolidaritás.
Egy egész nemzedék büszke azokra az emberekre, akik a megjelölteket bújtatták, etették-itatták, elrejtették javaikat az üldözők elől, papírokat szereztek nekik – nem kevés kockázatot vállalva.
Nem tudom, hogy a következő nemzedék talál-e majd köztünk olyanokat, akikre büszkék lehetnek?
Morgiána-akció. Ezt a címet adtam.
Morgiána azt csinálta, hogy amikor észrevette saját házukon a jelet, hasonló módon megjelölte a környék házait, így a rablók összezavarodtak.
Romantikus-háborús filmekben láttam olyat, hogy a parancsnok kiadta, álljon előre az, aki ezt-meg ezt elkövette, erre az egész század előrelépett.
Á, hülyeség ez a cím. Az egyik mese, a másik a film csodavilága. A valóság nem ilyen.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Zalán György