Közel egy gyümölcsöskerthez élt a kicsi sün, a sűrű bozótosban. Éjjelente innen indult vándorútra, hogy élemet szerezzen magának.
A kertben sokféle gyümölcs volt. A kicsi sün legjobban szerette az almát, alig várta, hogy megérjen.
Amikor a fán az almák épphogy pirosodni kezdtek, minden éjjel elzarándokolt oda, és tüzetesen átkutatta az almafa alatti területet. Azt remélte, hátha lepottyan egy-egy jóízű alma, és hazaviheti a vackába.
Ki tudja már hányszor látogatott el a gyümölcsösbe. Minden egyes alkalommal eredménytelenül tért haza, vagy meg kellett elégednie más lehullott gyümölccsel.
Valahogy egy alma sem akart lepottyanni. Pedig a kicsi sün legalább háromszor körbejárta a fa alját. Máskor már ilyenkor javában hullt a finom gyümölcs.
Nem értette, mi történhetett. Bizonyára valaki összeszedi előtte az almát.
Elhatározta, hogy meglesi, ki a tolvaj. Ki merészelni, összeszedni az almáját?
Köztudott a sünök nappal alszanak és éjjel élik életüket.
Első nap már kora este elbújt a kertbe és hosszasan várt. Már majdnem hajnal volt, de egyetlen egy tolvaj sem merészkedett a kertbe.
Ugyan, miért is jöttek volna, amikor az almafa alja üres volt? Egyetlenegy alma sem esett a fűbe.
Nem volt nehéz kitalálni, a tolvaj csakis nappal viheti el az almáját.
Mint ahogy mondottam, a sünök nappal alszanak, éjszaka pihenik ki a fáradalmaikat. A mi sününk ezért kénytelen volt nappal kiballagni a gyümölcsöskertbe és meglesni a tolvajt.
Elhatározta, ha megleli, akkor tüskéivel jól összeszurkálja büntetésből, hogy egy életre tanulja meg, senki nem nyúlhat az ő almájához.
Elbújt a nagy fűben, közel az almafához és türelmesen várt. Sokáig semmi sem történt. Szegény sün már majdnem elaludt a várakozásban, amikor lépteket hallott a házak felől.
Erre nem számított. Azt hitte, hogy valamilyen állat a tolvaj. Öregapó jött az unokájával, nagy kosarat cipelve a hónuk alatt. Ebbe szedték össze a lehullott almát és minden más gyümölcsöt.
Most mi lesz? Hogyan riassza el őket. Az ember veszedelmes ellenség. Nem szokott megijedni egy süntől. Igaz, ha sikerülne valamelyik kezét jól megszúrni, akkor talán meggondolná, hogy az almáit összeszedje.
Ez nagyon jó ötletnek tűnt.
A kicsi sün elhatározta, hogy a kisfiú kezét szúrja meg. Egy öregember bőre érdes és kemény. Talán észre sem venné, ha ezzel próbálkozna.
— Gyere, Peti, szedjük össze a hulló almát, hogy nagymamád készítsen belőle finom almás rétest! — mondta a nagypapa.
A kisfiú boldogan állt neki az almaszedésnek. Kicsi kezecskéjével egymásután kapkodta össze a földön heverő gyümölcsöket. A lázas munka közepette nem vette észre a kicsi sünt, ahogy az egyre közelebb mászott hozzá. Meg, ha látta is volna, Peti még sohasem találkozott sünnel. Legföljebb a mesekönyvében láthatta, de ott minden sün olyan aranyos. Véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ez a kedves kicsi állat rosszat akar neki.
Amikor lenyúlt a közelben lévő almáért a kicsi sün összegömbölyödött és jól megszúrta a kisfiú kezét.
— Jaj! — kiáltott fel Peti fájdalmasan. — Nagypapa, valami megszúrta a kezemet. Nagyon fáj.
Az öreg hozzásietett és tüzetesen vizsgálódni kezdett a fűben.
— Nini, egy sün! — nevette el magát a nagypapa. — Őkelme a ludas. Úgy látszik, nem akarja, hogy elvigyük az almáját. Tudod, kicsi unokám a sünök imádják az almát. Mi meg mindet összeszedjük, egyet sem hagyva nekik.
— Mit kellett volna tennünk, nagypapa? — kérdezte kíváncsian Peti.
— Önzők vagyunk, mi emberek. Nem gondoltunk az erdők, mezők állataira. Pedig ők is nagyon szeretik a gyümölcsöt. Hagynunk kellett volna nekik is belőle, hogy tudjanak lakmározni a finom, mézédes almából. Javaslom, ne szedjünk össze minden almát! Néhányat hagyjunk a fa alatt! Hadd egyen belőle a kicsi sün is! Lehet, hogy így figyelmeztetett bennünket, amiért nem hagytunk neki — mondta nagy bölcsen a nagypapa, és a kosárból néhány almát visszadobott a földre.
Az almák hosszasan gurultak egészen a kicsi sünig, aki elégedetten nézte a visszakapott gyümölcsöket. Apró gombszemeit nagypapára és a kisfiúra emelte, mintha csak azt mondta volna:
— Köszönöm, hogy visszaadtátok az almáimat.
Mindjárt az egyiket a hátán levő tüskékre szúrta és lassan elindult vele a vacka irányába.
— Mi is induljunk kis unokám! — mondta a nagypapa. — Nagyanyád már türelmetlenül várja a finom almát, hogy elkészítse kedvencedet, az almás pitét.
(Kép forrása: ingyenes. https://pixabay.com/hu/s%C3%BCndiszn%C3%B3-gyermek-fiatal-s%C3%BCn-1759006/)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Apáti Kovács Béla
