Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
A középső ház előtt gémes kút,
rajta ott felejtett macska,
rozsdás vödörből hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette kopott bútorokra.
Az egyik ajtón épp benéz egy gyermek,
kíváncsi, hogy mi őrzi még
az elalvás előtti utolsó perceket…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Bakos Erika